[CHAIN BROSÚRA] Ueda Tatsuya

KAT-TUN LIVE TOUR 2012 CHAIN

Úgy gondolom, a 『CHAIN』, mint a jelenlegi turné címe, nagyszerű. A szó hangzása egyszerű, mégis azt kell mondanom, hogy megérinti a szívünket. Magába foglalja egy egyfajta 'kapcsolat' érzését, mégsem csak a 'rajongókkal való kapcsolat'-ot jelenti, hanem a barátokkal, a szerelemmel, a szeretett családtagokkal... Nagyszerű lenne, ha valami olyasmivé válna, ahol eféléket tapasztalhattok. Én például nagyon boldog lennék, ha szerelmesek, barátok, szülők és gyermekeik, akik eljönnek a koncertjeinkre, éreznének ott egy ilyesféle kötődést. Szerelmesekről szólván, észrevettem, hogy a korábbiakhoz képest férfiarcokat is látok a sorokban. Nos, nagyon hálás vagyok a férfiak számának növekedéséért... Így többféle ember, különböző korú férfiak és nők tudják magukba szívni a KAT-TUN dalokat. Azért is őszintén örülök, hogy a koncertjeink egy olyan dologgá váltak, amire szívesen mennek párok is. Nagyon hálás vagyok ezért, mert egy férfi szemszögéből minden bizonnyal kell némi bátorság, hogy belépjen a csarnokba.

Mikor a saját szóló koncertjeimre gondolok, semmi olyasféle szabályom nincs, hogy 'Ezt így kell csinálnom!'. Úgy gondolom, ez olyan valami, amit mindig csinálok, egy olyan feladat, amit a nulláról oldok meg, szimplán azzal a támaszponttal, hogy meg akarom csinálni. Az utolsó alkalom előtt különféle dalokat akartam hallgatni, mindenféle stílusból a viccestől a nyugodtig, és azokat a dalokat változtattam meg úgy, hogy elő tudjam adni... Ez egy olyan rendszer volt, amit ennél a turnénál is alkalmazni fogok, teljesen megváltoztatom a számokat az arénás, illetve a dómos helyszíneken. (Szerk.megj.: az aréna egy kisebb nyitott vagy fedett csarnok, míg a dóm egy nagyobb szabású csarnok, félköralakú tetővel, innen kapta a nevét is.) Múlt évben engedélyezték, hogy részt vegyek a 『Runaway - Ai suru kimi no tame ni』 című doramában, sőt, azt hiszem, megpróbálok valamit kezdeni azzal a világszemlélettel is, ami felé hajlok egy kicsit... Ilyeneken gondolkodom mostanában.

Kötelék

Milyen dolog is egy kötelék? A jelenlegi énem ezzel nincs teljesen tisztában, de a KAT-TUN-on belül megbízhatunk egymásban anélkül, hogy figyelnünk kéne egymás szükségleteire... Ilyen szempontból nézve ez valószínűleg egy kötelék, mert azzá a 'hellyé' vált, ahol nyugodt tudok lenni, habár régebben ilyesmi lehetetlen lett volna. Mikor kirobbanóan jó kedvemben vagyok, akkor az szívből jön, mikor nem akarok beszélni mással, egyedül vagyok és elvonulok a többiektől, mert most is egy hangulatember vagyok, ahogy régen is az voltam... Mindig változik a kedvem. Ennek ellenére a KAT-TUN jelenti számomra azt a 'helyet', ahol nyugodt lehetek. Mindemellett különösen nyugtalan vagyok idegenek közelében. Ha egy ismeretlenekből álló tömegben vagyok, vagy munka alatt a személyzet közelében, azonnal falakat vonok magam köré. Ezen persze nyilvánvalóan javítanom kellene, de hálás vagyok a bandatagoknak, mert ilyen helyzetekben gyakran támaszkodhatok rájuk.

A szívfalak mögött Uedával

Szabadidőmben semmi különöset nem szoktam csinálni. Ha nagyon muszáj mondanom valamit, a színfalak mögött leginkább a telefonommal babrálok... Azt hiszem. Nagyjából egy órával az előadás kezdete előtt lezuhanyzok, és negyed órával a kezdés előtt befejezem az előkészületeket. Ha nem így csinálom, nem nyugszom meg. Ezzel ellentétben a leglassabbak... Nakamaru és Kame. Hát, igazából minden tag tempója eléggé különbözik. A színpadon alapvetően sport italokat iszom, de néha cserélek rajtuk. Ha edzek, protein italokat is iszok. Néha szénsavas üdítőitalokat is szoktam. Nos, a tánc pedig nem fáj, azt hiszem. Abszolút meg bírom csinálni!

Egy országos turné személyes élvezetei

A lányokat nézni az adott helyszínen... Mindegy, ne is figyeljetek arra, amit mondok, csak viccelek. Szeretek különféle városokba menni, látni a tájat odakint és találkozni különböző területeken élő emberekkel. Nem csak azokra gondolok, akiket a koncert sorai között látok, hanem akiket a turnébuszból is megfigyelek.

Üzenet minden rajongónak

A tavaly bejelentett koncerteket elhalasztottuk... Úgy gondolom, rengetegen éreztek akkor csalódottságot. Megértem őket, mi is hasonlóan éreztünk. Hál' istennek, vártatok ránk. Már az is elég, ha azt tudjátok gondolni, hogy 'Örülök, hogy elmehettem egy KAT-TUN koncertre!'. Természetesen én magam is nagyon élvezem, legjobban azt szeretem, mikor mindenki kiabál nekem a tömegből. Az adja nekem az igazi erőt! De ez ugyanaz, mint a lányok esetében, nem? Ha egy lánynak folyamatosan olyanokat mondanak, hogy 'Gyönyörű vagy.' vagy 'Aranyos vagy.', tényleg gyönyörűvé válik, ilyen lenne ez is? Én úgy gondolom, a két dolog ugyanaz. A rajongóktól kapott éljenzés válik a hajtóerőmmé, így volt ez már a kezdetektől. Egyszer egy sportnapon kétségbeesetten próbáltam a legjobbat nyújtani, mert azt akartam, a lányok azt gondolják, hogy 'Milyen menő!'. Viszont nem csak én voltam vele így, mint férfiak, ugyanúgy gondolkodunk mindannyian. Épp ezért kérek mindenkit a koncertjeinken, hogy teljes erőtökből használjátok a hangotokat is, így mi, a KAT-TUN, egy még menőbb banda lehetünk!